1.
Helyszín: Tengerpart valahol Írországban, napjainkban
DR. Erik Berger kerekesszékében békésen szundikál. A tenger halk morajlása, a szél enyhe mozgása, mintha mély álomban tartaná. Az ég kezd kivilágosodni, hajnal hasad, a nap fénylő korongja utat tör magának a sötétben. Jan jön, kezében termosszal. Amint DR. Erik Bergerhez ér, óvatosan megigazítja a férfin takaróját. Dr. Erik Berger felébred.
JAN Jó reggelt Herr Doktor.
DR. ERIK BERGER Jó reggelt Jan.
- JAN (forró kávét tölt a termosz poharába) Mint mindig, ma is szép a napfelkelte.
DR. ERIK BERGER Mint mindig, ma is szép a napfelkelte, Jan. (akadozó mozdulatokkal átveszi a gőzölgő folyadékot, aprókat kortyol belőle, jól megízleli, aztán mélyeket szippant a friss levegőből) Új nap, új reményekkel. (mondja szinte önmagának)
JAN Nem fázik Herr Doktor? Ma hidegebb van, mint eddig volt. Ideje lenne visszamenni a házba.
DR. ERIK BERGER Maradok még kicsit.
JAN Rendben. Mit készítsek reggelire?
DR. ERIK BERGER Később Jan, később. (visszaadja a termosz poharát) Ha nem bánja, egyedül szeretnék maradni.
JAN Megyek. Előkészítem az asztalt, hátha időközben megéhezik. (elmegy)
DR. Erik Berger ismét álomba merül. Még a sirályok egyre erősödő hangja sem téríti magához. Teljes világosság birtokolja a teret, a szél kissé erőteljesebb, hullámok magasba törő tánca mossa a sziklák oldalait. Jan jön lelkesen.
JAN Herr Doktor! Herr Doktor! Ébredjen! Levelet kapott! (nagy borítékot lenget a kezével)
DR. ERIK BERGER Honnan jött?
JAN Berlinből.
- ERIK BERGER (csalódottan) Nem érdekel. Biztosan Johannától. Itt sem hagy békén.
JAN Az ápolócentrumból jött, Frau Brauntól!
DR. ERIK BERGER Hát nem erőltette meg magát, három év telt el, amióta eljöttünk a szigetre. Most jut eszembe, honnan tudja a címem? Jan?
JAN Őszintén bevallom doktor úr, olykor beszélünk egymással…
DR. ERIK BERGER Jan!
JAN Sokszor ő segít a tanácsaival. Nem akarja önt zavarni, csak támogatni, amiben lehet.
DR. ERIK BERGER Csalódtam magában, azt hittem hűséges és megbízható.
JAN Mindez megkérdőjelezhetetlen.
DR. ERIK BERGER Áruló.
JAN Akkor eresszem szélnek ezt a levelet?
DR. ERIK BERGER Eressze.
Jan a magasba emeli, és ujjai közt hagyja hajladozni a borítékot. DR. Erik Berger megbabonázva figyeli a játékot.
JAN Meglehetősen nagy a boríték, és nehéz is. (úgy tesz, mintha kicsúszna az ujjai közül)
DR. ERIK BERGER Mégiscsak adja ide!
JAN Adjam?
DR. ERIK BERGER Hallotta vagy nem?
Jan abbahagyja a játékot és a férfinek nyújtja a levelet. DR. Erik Berger megpróbálja felnyitni, remegő ujjai azonban gyöngének bizonyulnak a feladathoz.
DR. ERIK BERGER Segítsen már az isten szerelmére! Úgy áll ott, mint egy faszent!
Jan felbontja a borítékot.
- ERIK BERGER (miután átveszi a néhány soros üzenetet) Idehozná a szemüvegem, kérem? (Jan előhúzza a zsebéből) Erre is gondolt. Dicséretes. (felteszi a szemüveget, olvasni kezd, majd Janra pillant) Azt írja, másodszor jött egy levél Magyarországról. Az első úgy fél éve, sajnos valahogy elkavarodott. Ezt a másodikat most azonnal postára adták, mielőtt még eltűnne, mint az elődje.
Jan belenéz a nagy borítékba, lassan egy kisebbet húz elő. DR. Erik Berger mozdulatlanul mered a címzésre. Jan is meglepetten hajol át a férfi válla felett.
JAN Hát mégis írt. Ahogy megígérte.
DR. Erik Berger az ölébe ejti a levelet, és a távolba mered. Jan mozdulatlanul figyeli, aztán egy kis idő múlva megszólal.
JAN Meg sem nézi, mi áll benne? Herr Doktor, hall engem?
DR. ERIK BERGER Persze, hogy hallom, ne üvöltsön!
JAN Annyira várt erre a levélre! Most itt van és el sem olvassa?
DR. ERIK BERGER Időre van szükségem mire képes leszek rá.
JAN Segítsek?
DR. ERIK BERGER Nem, köszönöm.
JAN Az a lényeg, hogy megérkezett, nem?
DR. ERIK BERGER (látszólag még mindig a távolt kutatja rendületlenül) Hát nem felejtett el. Pedig azt hittem. Jan!
JAN Igen, Herr Doktor!
- ERIK BERGER (hirtelen Janhoz fordul) Mit gondol, idejönne?
JAN Én azt nem tudhatom, de talán, ha elolvasná mit írt, akkor választ kapna a kérdésére.
DR. ERIK BERGER Búcsúzóul azt mondta „Egyszer majd visszatérek!”.
JAN Az Berlinben történt, Herr Doktor. Látja, a levelet is oda címezte. Nem tudja, hogy évek óta már Írországban él.
DR. ERIK BERGER Hát, persze! Németországba könnyebb visszatérni.
JAN Herr Doktor, visszaköltözünk?
DR. ERIK BERGER Nyugodjon meg, nem kívánkozom a régi életembe, és különben sem fogom a menyasszonyától elválasztani. Most már ez itt az otthonunk.
JAN Őszintén bevallom, megkönnyebbültem.
DR. ERIK BERGER Őszintén bevallom megkönnyebbültem, hogy megkönnyebbült. Na, ne pattogjon úgy körülöttem, mint egy gumilabda! Menjen, foglalja el magát. Hagyjon magamra.
JAN Nem éhes?
DR. ERIK BERGER Nem.
JAN Már rég elmúlt tíz óra és még semmit sem evett.
DR. ERIK BERGER Jan!
JAN Igen, Herr Doktor?
DR. ERIK BERGER Még mindig itt van?
JAN Akkor én most bemegyek a városba, vásárolok ezt, azt az éléskamrába.
DR. ERIK BERGER A menyasszonyának adja át üdvözletem, és kérjen tőle abból a gyógyteából, amelyből legutóbb küldött nekem. Köszönöm. Ne vigyorogjon, azt hitte nem tudom, hol tölti az idejét? Menjen, ne tartsuk fel egymást.
JAN Bontsam fel a borítékot mielőtt útra indulnék?
DR. ERIK BERGER Megoldom magam is. Thanks million. (1.) közkedvelt ír búcsúzkodás
- JAN (elmenőben) Délre visszaérek! Hozok marha steaket is, úgy ahogy szereti!
DR. Erik Berger egy darabig még nézi az ölében fekvő levelet, majd nehézkesen felbontja.