Fent állva a budapesti éjszakában a Citadella egyik korlátjának dőlve
szerző
Békés Budapest
Teljes mű / Kész
Fent állok a Citadellánál és nézem a várost. Ilyenkor a legszebb. Nappal még olyan zajos a város és láthatóvá válnak az árnyak, de amikor lemegy a Nap és kigyúlnak a fények, ilyenkor érzem azt, hogy otthon vagyok, még mindig. Alattam tesz egy óvatos kanyart a Duna és indul el a Lánchíd felé. A jobb és bal partján, mint egy hosszú fényfüzér, kígyózik a rakpart és belül az autók elsuhanó fénye teszi még inkább szebbé. Az ország fő épülete, a Parlament, amit még én is kiraktam makettból, méltóságteljesen nyújtózik már közel a Margit hídhoz. Az egész város ilyenkor valami megfoghatatlan nyugalmat áraszt magából. Olyan jó egy kicsit neki támaszkodni a korlátnak és csak nézni a fényeket és csodálni a főváros szépségét.
Ez volt az egyik legnagyobb dolog, amit feladtam volna már lassan két éve. A másik visszahúzó erő a család. Mégis fogtam volna a sátorfát és költöztem volna messzire el. Miattad. Összekötni veled az életet, egy boldogabb élet reményében. Volt egy időszak, amikor még hittem abban, hogy sikerülhet, aztán valami fordult, változott. Benned. A végeredmény az lett, hogy számomra csak egy utat kínáltál. Fogadjam el. Fogadjam el azt, hogy minden, ami tervben ott volt, az most már tényleg csak terv marad. Vagy inkább már csak egy lassan kopó, egyszerű v&aac
Szerző további művei:
-
Regény novella
adi Via ferratan -
Regény novella
adi Éjszakai gondolat -
Regény novella
adi A tónál -
Vers
adi Fekete éjben