Beleőrülni

Teljes mű / Kész

Beleőrülni a csendbe,
Hallgatni úgy is, ha szólsz!
Üres falak, fehérre meszelve
visszhangozzák, ha dalolsz...
de senki más!
Nem vitás!

Egyedül maradtál, Barátom!
Senki sem fogja kezed!
Túl vagy már több ezer átkon,
s elengedett az emlékezet!
Titkaid nem értik!
Számukra fel nem fogható,
hogyan sebeznek meg, sérvig
ha este majd hullni fog a hó!

Bolyongsz csak és köldöködnél
valami idegvégződés ráng.
A Nap felkelt, s szemöldöködnél
a múlt olajában kisült a fánk...

Mit akarsz te? S akarsz-e bármit?
Adni, elvenni? Kérni, kapni?
A jövő, tudod, csak elámít!
S mit is tudnál te hátra hagyni?

Fekszem. Vakolat potyog rám...
Az áram ráz és néz penész.
Dramaturg! Nézd! Ez a drámám!
Segít-e még itt ember-ész?

Dehogy!
Nekem nincs jövőm!
Nincs erőm,
csak temetőm
van, meg gyászom!
Csöppnyi baldachin-selyem.
Nincs keszkenőm!
Nincs varázsom
és ütött-kopott az életem!

Ha olvassátok
eme soraim...Ezáltal üzenek néktek…
Van valami, ősi átok
rajtam.
Miértjét kerestem.
Okát nem tudtam.

Egyszerűen, csak belehaltam!