Annales

Teljes mű / Kész

Az Isten lépett egy nagyot

lelkemben hagyta lábnyomát.

De végül, mégis itt hagyott...

Én nem bírom, nem bírom tovább!

 

Őrült mód vágyom szeretetre!

Szeretlek lányom, kicsi szentem!

Sírva kelek, vagy nevetve...

és motyogok eszementen.

 

Már mindegy, ha napjaim vannak...

és bennem a bánat legel!

A gondolatok megfogannak...

...a Végzet fejfámra szegel...

 

Szemem csukva, s látom a hantot...

Nem több, ... mint földből nőtt dudor!

S lesz, ki mellette penget lantot,

Vagy vak kutyaként csahol az undor...

 

Ha nem leszek...ha vége már...

Akad-e valaki köztetek,

ki dalol, mint énekesmadár?

S kenyeret ad a köd helyett...

 

-Nem tudom tovább gondolni magam...

Nem látom a holnapjaimat!

De hiszek Istenben...s ha van,

általa lelkem veletek marad...

 

Többé nem szólok hozzátok!

Más szól nevemben hozsannát!

Jó volna még gondolni rátok!

Vers-könnyel tölteni a kannát!

 

Keveset éltem, de sokat írtam!

S összevesztem gyakran magammal...

De ki tudom-e mondani nyíltan,

hogy költő voltam? - ...Te, angyal.

 

Szárnysuhogások ünnepelnek!

Hozzád is verset szavalok!

Szárnyadból tollat tépve feleselnek

félkész versek, félüres lapok...

 

Én meghalok...én meghalok...